z a kis táska egy maradék textil felhasználásával készült. Volt ugyanis, hogy egy hosszúkás képhez feszítettem anyagot egy nagy négyzet alakú keretre, és mivel csak a fele kellett, a másik fele üresen maradt.
Az első gondolatom, hogy ezt a sárga növénykét teszem rá, mert régi terv volt. Majd ezt körül vettem a fehér fonallal, végül, hogy négyzet alakja legyen, folytattam színessel tovább.

Aztán, mivel a csigavonal mindig is a kedvencem volt, már tudtam, hogy azzal készítem el a táska hátulján a mintát. A másik nagy kedvencem a Pantyurek-nevű fonal, aminek csodás színei vannak. (Erről lejjebb)

A Pantyurek nevű fonal eredete, hogy Eszti, aki csodás fonalakat fest, készített egy megismételhetetlen színű motringot, amit némi erős győzködésre megpróbált újból megfesteni, s mivel én voltam a győzködő, a végeredményt “rólam” nevezte el. 🙂
Aztán már csak táskát kellett varrnom, kibélelni és ellátni cipzárral, és íme!
Azóta már boldog gazdájánál van, ugyanis félkészen már kérték 🙂